Agytréning Blog
dec. 10

Szerző: Laszlo Szaloki
2012. 12. 10. 22:29  RssIcon

Az aggyal kapcsolatos mítoszok közül az egyik leg maradandóbb, hogy csak 10 százalékát használjuk az agyunknak. A maradék 90 százalék csak tétlenül létezik? Talán tartalék alkatrészként szerepel a leltárban? A mítosz szerzője soha nem válaszolta meg ezeket a kérdéseket, viszont azt sugallja, hogy az emberek tudják aktiválni a használatlan részt, ezzel fejleszteni az IQ-t, több pszichikai potenciálra és rendkívüli képességekre tehetnek szert.

Sok téves elképzelés kering az agyról városi legendaként, de az hogy nem használjuk az egész agyunkat az idegsejtek szintjén egy nagy képtelenség, mese. Mégis az emberek kétharmada hisz benne, miközben számos bizonyíték támasztja alá, hogy a mítosz hamis.

A mítosz eredetét senki sem ismeri. A múlt század elején indult útjára, mikor a neurológia éppen tudománnyá érlelődött. Talán abból eredt, hogy elsődleges agyi területeknek tekintették a test ellentétes oldalát mozgató motoros területet és az érzékelésért felelős szenzoros területet. Ismert volt még a látásért felelős rész az agy hársó régiójában. A többi szövet látszólag funkció nélkül létezett a koponyában. Ma már tudjuk, hogy a többi rész működése teszi lehetővé az emberi "ész" megjelenését, a magas szintű gondolkodást és vislekedést. A két elülső lebeny teszi ki az agyszövet egyharmadát motoros és szenzoros működés nélkül. Orvos tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy nincs egyértelmű célja. Más régiókkal együtt, amelyeknek funkciója nem volt nyilvánvaló az inaktív csoportba sorolták őket. Ezzel megszületett a 90 százaléknyi "nem tudjuk mit csinál, tehát akkor nem csinál semmit" kategória.

Első pillantásra abszurd az a következtetés, hogy az agyszövet ilyen nagy része nem tesz semmit. Az akkori tudomány mai szemmel furcsa elképzelésekkel volt fűszerezve. Például az 50-es évek végén komoly tudósok állították, hogy az agynak semmi köze a kognitív viselkedéshez, csak és kizárólag a fizikai funkciókért felelős, a mozgásért és a reflexekért. Egy másik furcsa ötlet, hogy a két agyféltekét összekötő idegrost kötegnek, a corpus callosum-nak nincs funkciója, mivel ha elvágják, a páciens semmi problémát nem észlel. Egyesek azt feltételezték, hogy a rengeteg idegrostot tartalmazó köteg csak a két félteke összezuhanását megakadályozó funkció nélküli mechanikai betét. Természetesen a féltekék elválasztásának komoly tünetei vannak, de akkoriban ezt nem jól vizsgálták, így a tünetek rejtve maradtak, ebőől következtettek a funkció hiányára.
A mítosz azt is feltételezi, hogy a szervezet fenntart olyan szövetet, aminek nincs haszna, csak az energiát fogyasztja. Ez ellentmond a tapasztalatainknak. Kutatásokból kiderült, hogy a felesleges, tétlen agyi területek inaktívak lesznek és előbb utóbb a szervezet leépíti őket, hasonlóan a nem használt izmokhoz.

Agyi aktivitás alvás közbenHogy véthettek ilyen látszólag egyszerű hibákat tudós elődeink? Visszatekintve láthatjuk, hogy erősen fókuszáltak a szenzomotoros funkciókra, ezeket mindennél előbbrevalóknak tekintették. Ezek valóban csak a kb. 10 százalékát teszik ki az agyszövet funkcióinak, és így megszületett a 10 százalékos mítosz, ami máig tartja magát.
Vajon mi késztette a szűk látókörű gondolkodás megváltoztatására a tudós társadalmat? Csak a műlt század közepén Freud idején kezdték a magasabb gondolkodási funkciókat az agyműködéshez társítani.




További meggondolásra érdemes az egyes agyi területek hatékonysága. Hiszen nem csak az idegsejtek száma, hanem a kapcsolataik mennyisége is meghatározza az adott régió működését. Ezek fejleszthetők az egész élet során, a területek funkciói megerősíthetők, így a hatékonyság növelhető. Egyes különleges képességekkel bíró emberek mutatják, hogy a lehetséges képességeink mai szemmel nézve szinte végtelennek tekinthetők.

A cikk eredeti változata a Psychology Today magazinban jelent meg.



Blog List
There are no categories in this blog.
Search Blog
Recent Comments
Warning There are no recent comments on this blog.